Draskovits Kerámiagyűjtemény – Kiállításképek
Ízelítő a Draskovits Kerámiagyűjteményből
Új szerzemények a Draskovits Kerámiagyűjteményben (2020):
Juhász Antal mezőtúri fazekas metszett, karcolt butéliája (kulacsa) az 1880-as évekből.
—
Bozsik Kálmán kunszentmártoni fazekas 1934-ben készült vázája
Lopóváza Badár Balázs munkája
Lámpatest. Veres Lajos túri korsós korongozta, a dekor Gorka Lívia munkája
—
Badár Balázs dísztányérja a 20. század elejéről
Varrókosár Mezőtúrról – a 19. század utolsó harmadából
Címeres nagytál Hódmezővásárhelyről – a 19. század utolsó harmadából.
—
Egy igazi ritkaság 1889-ből. A mezőtúri Tűzoltó Egylet számára készítette valaki ezt a gyertyatartót(?), esetleg gyufatartót. Érdekessége, hogy egy agyagtömbből faragták ki, tehát nem korongos munka, és nem is formába préselt vagy öntött.
Valószínűleg a Balaton-felvidéken készült emberfejes kályhapárkány dísz
Dunántúli a 19. század második felében készült szív alakú kuglófsütő.
—
Feltételezetten (nem jelzett) a makkfalvi Vass Áron (állat)szobrász kis méretű bivalyszobra
A makkfalvi Vass Áron (állat)szobrász kis méretű medveszobra
—
Mezőtúri butella 1890-ből.
Locsolóveder (Mezőtúr, 19. század eleje)
Szilke (Mezőtúr, 1930-as évek)
—
Kancsó (Mezőtúr, 1859)
Kicskancsó (készítés helye ismeretlen)
Badár Balázs nagy méretű dísztányérja (Mezőtúr, 20. század eleje)
—
Végh Ákos tatai korsója (1990)
Kiss Márta őrségi tejesköcsöge
Fehér Tibor füredi tányérja (1993)
—
Erről a korsóról nem is írunk semmit, ajánljuk elolvasni Dankó Imre ide vonatkozó cikkét.
Révi kanta (19. század vége)
A Sebes-Körös völgyében található Rév község református magyarjai között sokan foglalkoztak edénykészítéssel. Archaikus díszítésű, fehérre égő, tűzálló agyagból készült korsóik, kantáik igen ismertek voltak. A korsók elejére általában „szemeket” írtak, míg a kanták jellegzetes vonaldíszeikről ismerhetők fel.
—
A tordai Tompa Testvérek üzemében készült asztalközép váza. (1930-as évek)
1882-ben készült emberalakos dohánytartó gyufagyújtóval (Szentesről került a gyűjteménybe, de valószínűleg Hódmezővásárhelyen készült.)
Vásárhelyi, írókás, dudi alapszínű butella.
Felirata:
„valami kárt né
csinálj mert
ha kárt
csinál akor
töbet ne
igyál
KÉSZült
1885”
Egy tökéletesen ép, igazi ritkaság Nagyszőlősről (Kárpátalja, Ukrajna). 1837-ben készült rátétes, 45 cm magas butykos (butykoskorsó). Felirata: Gató György csinálta tiszteletes Cike Ferenc úrnak.
Kevésbé ismert, hogy Kárpátalja nagyobb településein több tucat kiváló fazekasműhely is dolgozott, Salánk, Munkács, Beregszász fazekasai érdekesen ötvözték a magyaros (helyi magyar és felvidéki magyar), ruszinos, hucul és román jegyeket. Sok edényük akár alföldi is lehetne, mintájuk, színeik gyakran hasonlítanak azokéra, de fehérre vagy szürkére égő agyagjaik beazonosíthatóvá teszik őket.
Sárospataki kalamáris a 19. század második feléből, illetve a szív alakú változat ugyancsak a 19. század második felében készülhetett Hódmezővásárhelyen.
A tárgy elnevezése a latin calamarium szóból ered, mely a tintatartó edényt jelent. A kalamáris egyik tartályában tartották a tintát, a másikban a port, amivel megszórták a tintától még nedves papírt, hogy az írás ne mosódjon el. A használt port rézpornak is neveztek, bár összetevői között nem volt réz, inkább vulkáni törmelék nagyon finom pora, melyet patakmederből bányászott agyagból mostak ki – az eljárás lényege az aranymosáséhoz volt hasonlatos.
A gyári tinta megjelenése és elterjedése előtt általánosan a tölgyfagubacs (annak csersava) felhasználásával készült tintákat használták. (Az első magyar, az alkalmazott technikákat és a tinták minőségét tekintve a világ élvonalába tartozó gyárat az osztrák Müller Testvérek alapították Pesten, 1867-ben.)
