Veress Miklós, aki volt
Búcsú a keramikusművésztől
T Kedves Miklós, ott kell kezdenem, hogy amikor 2016. május 28-án a mezőtúri múzeumban megnyitottam az önálló kiállításodat, nem gondoltam, hogy az időről és emlékezetről, a kulturális nyomok hagyásáról szóló suta fejtegetéseim alig egy héttel később már mint egy lezárult életmű értékelésének adalékai kerülnek lejegyzésre. Életrajz, munkásság, művészi pálya, korszakok, inspirációk. Szerettem veled kapcsolatban mindezekről beszélgetni (veled vagy másokkal), tanulni, de most nagyon komolyan mondom, inkább megcsináltam volna azt a száz fekvőtámaszt, amit tornász korodban egyszerre ki tudtál nyomni, csak ne kellene leírnom: Életének 87. évében, 2016. június 3-án elhunyt Veress Miklós Ferenczy Noémi- díjas, Izsó Miklós-díjas, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett keramikus, Mezőtúr város díszpolgára.
Mezőtúron, 2005 tavaszán, a Badár Háznak nevezett tájház egyik raktárában csomagoltam össze száznál több hollóházi porcelánt, talán úgy két tucat nagy méretű pirogránit szobrot, fazekasmázas étkészleteket. Volt már hová vinni, akkoriban adták át a Túri Fazekas Múzeum új épületét, a málló dobozokból és az egérszagú újságpapírból polcokra került… nem is tudtam hirtelen, mi minden, valaki csak mellesleg jegyez- te meg, hogy Veress Miklós keramikus eddigi munkáinak válogatása ez, a szülővárosnak adományozta.
Megismerkedtünk: „Tegeződjünk, fiatalok vagyunk, én alig hetvenöt, na meg kedvenc városomból jössz!”, kiállítást szerveztünk, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, ha új munkák születtek, ha jött a karácsony, ha éppen arra jártam, a budapesti, Hengermalom utcai lakásban és műhelyben (értsd: a lakás egyik szobája az agyag párás illatával) leültünk beszélgetni. Cikk az alkotóról
Emléktábla avatás – 2018. 10. 15. – Budapest XI. ker. Hengermalom utca 2/C
