JELENLEG NEM LÁTOGATHATÓ!
Kun Zsigmond Néprajzi Gyűjtemény
A Kun Zsigmond Néprajzi Gyűjtemény létrejötte, története
1976-ban a Néprajzi Múzeumban Rejtett kincsek címmel nyílt kiállítás Kun Zsigmond gyűjteményének legjelentősebb darabjaiból. Ortutay Gyula néprajzkutató szakmai támogatásával ekkor kezdett állandó kiállítási lehetőséget keresni a Kun házaspár. A III. kerületi Tanáccsal kötött szerződés alapján az Óbuda Fő terén álló, XVIII. századi műemlék épületben nyert elhelyezést az akkor 687 darabból álló népművészeti gyűjtemény, amely 1976-78 között a Kun házaspár otthonául is szolgált. Egészségi állapotuk romlása idővel nem tette lehetővé, hogy ők fogadják a látogatókat, de további adományaikkal hozzájárultak a gyűjtemény folyamatos fejlődéséhez.
1996-tól a III. kerületi Helytörténeti Gyűjtemény levált a művelődési házról, és önálló intézményként Óbudai Múzeum és Fíliája Kun Zsigmond Lakásmúzeum Népművészeti Gyűjtemény néven kapott új működési engedélyt a Művelődési Minisztériumtól.
Kun Zsigmond 2000. január 2-án bekövetkezett halálakor közel 1100 műtárgyból állt gyűjteménye. Több épület felújítást, átrendezést ért meg a kiállítás Óbudán.
2010. júliusában Kun Zsigmond hagyatéka szülővárosába, Mezőtúrra költözött.
Jelenleg a Mezőtúrra került anyagból válogatott kiállítás a Túri Fazekas Múzeum gondozásában a Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola külön erre a célra rendbe hozott épületében tekinthető meg.
A gyűjtemény 2017, őszén véglegesen a Túri Fazekas Múzeum tulajdonába került.
Kun Zsigmond életútja
Mezőtúron született, a családi emlékezet szerint 1893. március 24-én. A személyigazolványába azonban már március 28. került bejegyzésre.
Víg kedélyű nagyapja Kun Márton gazdag családból származott, 800 hold birtokon gazdálkodott, amíg el nem mulatta az öröklött vagyont. A visszaemlékezők szerint, a lakodalmán hozzáköltöző cigánybanda a haláláig vele maradt, utolsó útjára is elkísérték őt. Édesapja Kun Péter cipész volt, öt gyermekük született. A család nehéz körülmények között élt, így legidősebb gyermekük Zsigmond már 14 éves korában a postán dolgozott, az érettségit is magánúton tette le. Szellemi nevelésükben édesanyjuknak jutott nagy szerep, aki Petőfi, Kossuth, Jókai műveit olvasta fel gyermekeinek. Nyolcéves korában már félszáznál több Jókai művet ismert.
Már ifjan szerepet vállal a közösségi életben, tizenhét évesen a Mezőtúri Sportkör – MAC (Mezőtúri Atletica Club) – titkára.
Egész szellemiségét meghatározta az a kulturális környezett, amit Mezőtúr a századfordulón képviselt. Közel 100 fazekas dolgozott ekkor a városban. Közülük az egyik legkiválóbbal, Badár Balázssal Kun Zsigmond személyes ismeretségben is volt.
Szintén erős hatással volt rá Gergely Antal (1869-1912) református lelkész, aki 1900 őszétől szolgált Mezőtúron. Nagyhatású szónok volt, akit Szép Ernő, az öreg túri diák is szívesen hallgatott, barátját, Kosztolányi Dezsőt is lehozta Mezőtúrra, hogy a lelkésszel megismertesse.
1912-ben, 19 évesen, a mezőtúri Mándy család (Mándy Iván író nagyapja postafőnök volt Mezőtúron) révén Budapestre kerül, s rögtön a legismertebb művészkörökkel kerül kapcsolatba. A New York Kávéház galériáján hetente részt vett az írói összejöveteleken.
Ismerte Jászi Oszkárt, József Attilát, ő mesélte el Móricz Zsigmondnak az „Úri muri” Mezőtúron megtörtént tragikus esetét.
Őt is sok helyre hívták előadást tartani, ahol háborúellenes, humanista nézeteit fejtette ki. Közgazdasági írásaiban georgista eszméket (telekértékadó elméletet) vallott, a Henry George Társaság elnöke volt. Az 1935-ben született „A világgazdasági válságról” című tanulmánya a legismertebb írása e témában. 1938-39-ben a Magyar Fórum antifasiszta lap szerkesztője.
A Kun házaspár már a II. világháború előtt elkezd, elsősorban esztétikai alapon, népművészeti tárgyakat gyűjteni. Nagy veszteségünk, hogy 1945-ben lakásukat bombatalálat érte, csupán 100 néprajzi tárgy maradt épen hétvégi házukban. Elkötelezettségük azonban a gyűjtés folytatására sarkalta őket.
Lelkes műgyűjtőként folyamatosan járta a Kárpát-medence magyarlakta területeit. A Felvidékről, Erdélyből, Alföldről, Dunántúlról származó népművészeti tárgyait eleinte időszaki kiállításokon, majd 1976-tól óbudai lakásmúzeumában mutatta be az érdeklődőknek.
A gyűjtemény néprajzi értékeit Kresz Mária néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum kerámia tárának vezetője méltatta a Tájak Korok Múzeumok füzetek 317. számában.
Kun Zsigmond – az elmúlt évszázad egyik nagy magyar polihisztora volt, művészet barát és művelő, író, költő és szenvedélyes gyűjtője, mentője a magyar népi kultúra tárgyainak – kívánsága szerint megélve a 2000. évet, január 2-án hunyt el, életének 107. évében.
1991-ben Óbuda-Békásmegyer, majd 1993-ban Mezőtúr díszpolgára, 1996-ban a Magyar Köztársaság Elnökének arany éremmel kitüntetettje lett.
