A tordai Tompa Testvérek üzemében készült asztalközép váza. (1930-as évek)
1882-ben készült emberalakos dohánytartó gyufagyújtóval (Szentesről került a gyűjteménybe, de valószínűleg Hódmezővásárhelyen készült.)
Vásárhelyi, írókás, dudi alapszínű butella.
Felirata:
„valami kárt né
csinálj mert
ha kárt
csinál akor
töbet ne
igyál
KÉSZült
1885”
Egy tökéletesen ép, igazi ritkaság Nagyszőlősről (Kárpátalja, Ukrajna). 1837-ben készült rátétes, 45 cm magas butykos (butykoskorsó). Felirata: Gató György csinálta tiszteletes Cike Ferenc úrnak.
Kevésbé ismert, hogy Kárpátalja nagyobb településein több tucat kiváló fazekasműhely is dolgozott, Salánk, Munkács, Beregszász fazekasai érdekesen ötvözték a magyaros (helyi magyar és felvidéki magyar), ruszinos, hucul és román jegyeket. Sok edényük akár alföldi is lehetne, mintájuk, színeik gyakran hasonlítanak azokéra, de fehérre vagy szürkére égő agyagjaik beazonosíthatóvá teszik őket.
Sárospataki kalamáris a 19. század második feléből, illetve a szív alakú változat ugyancsak a 19. század második felében készülhetett Hódmezővásárhelyen.
A tárgy elnevezése a latin calamarium szóból ered, mely a tintatartó edényt jelent. A kalamáris egyik tartályában tartották a tintát, a másikban a port, amivel megszórták a tintától még nedves papírt, hogy az írás ne mosódjon el. A használt port rézpornak is neveztek, bár összetevői között nem volt réz, inkább vulkáni törmelék nagyon finom pora, melyet patakmederből bányászott agyagból mostak ki – az eljárás lényege az aranymosáséhoz volt hasonlatos.
A gyári tinta megjelenése és elterjedése előtt általánosan a tölgyfagubacs (annak csersava) felhasználásával készült tintákat használták. (Az első magyar, az alkalmazott technikákat és a tinták minőségét tekintve a világ élvonalába tartozó gyárat az osztrák Müller Testvérek alapították Pesten, 1867-ben.)
