Takács Győző keramikus nyolcvanévesen is alkot, tanít, tervez

Takács Győző keramikus nyolcvanévesen is alkot, tanít, tervez

Közel ezer négyzetméternyi kerámiamunka, szobrok, domborművek, plakettek szerte az országban és a világban, közülük sok a megyében. Takács Győző képzőművész nemrégiben töltötte be 80. életévét, de továbbra is oktat, alkot. Megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, a Magyarságért kitüntetést, a Békés Megyei Nívódíjat, a Mezőtúr Kultúrájáért elismerést, és egykoron Picasso is tagja volt annak a zsűrinek, melytől ezüstérmet kapott grafikájáért.

Mennyire kell tartaniuk öntől a halaknak?

– Nem túlságosan, mert nem nagyon jut idő a hobbimra, a horgászatra. Azért a magam készítette edényekben időnként főzök halászlevet, mert ez az egyik kedvenc ételem a mezőtúri topogó mellett, mely egy szalonnás, lebbencstésztás finomság.

Szó mi szó, nem topog egy helyben, mindig hallani, hogy valahol az országban valamin dolgozik. Említene néhányat?

– A Jászság Népi Együttesre joggal büszke Jászberény. Két méter magas táncospárszobrot készítek számukra a Zagyva-partra. Békéscsabára vagy Gyenesdiásra születhet meg A magyar Golgota, amit fakeretben zománcképek alkotnak.

Nagy tisztelője Tőkés László püspöknek, és tudom, büszke egy önnek címzett mondatára.

– Valóban így van. Az egyik születésnapjára egy kerámia országalmakehellyel leptem meg, és azt írta, soha egy kitüntetésnek sem örült annyira, mint ennek. Nagyon jó barátom volt Makovecz Imre építész, elkészítettem kerámiából és bronzból a portréját.

– A fia azt mondta, senki nem fogalmazta meg még így az édesapja lényét, kisugárzását. Mindezek jólesnek egy ­művészembernek.

Nyolcvan esztendősen is tanítja az utódokat.

– A Mezőtúri Református Főgimnáziumban tanítok vizuális kultúrát. Azt mondtam, ezt a tanévet végigviszem, aztán maradok csak az alkotásnál.

– Az egyik kollégám mondta erre: Győző, korai lenne 60 évesen abbahagynod a tanítást. Persze, más, ahogy esetleg kinéz az ember, és más, amennyi a kora valójában.

Miért éppen a kerámiát választotta?

– A Kossuth-díjas Gorka Gézát kérdezték egykoron, hogy mi a kerámia.

„Megvakarta a fejét, és azt válaszolta, kicsit grafika, kicsit festészet, kicsit szobrászat, és amivel mindez több, az a kerámia.”

Takács György vallja, hogy folyamatosan meg kell újulni.
Takács György vallja, hogy folyamatosan meg kell újulni.
Fotó: I. Gy.

A művészet számos ágát gyakoroltam, de az igazi szintézist a kerámiában találtam meg. Vezető tervezőként dolgoztam a hódmezővásárhelyi majolikagyárban, de említhetem a Mezőtúri Fazekas Szövetkezetet, a Hollóházi és az Alföldi Porcelángyárat, a svájci Kuntner Kerámiát.

– Ugyanakkor nem csak kerámiában gondolkodom, az adott témához kell a műfajt megtalálni, versben sem lehet elmondani egy színművet.

A gyermekei mennyire viszik tovább az apai örökséget?

– Ildikó grafikusként a Mesés Budapest programot dolgozta ki, valósította meg, képgrafikái díszítik a magyar nagykövetség falait Tallinban és Rigában.

– Attila restaurátor, és Szentendrén Antik Centrum néven vállalkozást is működtet, gyönyörű rézvereteket készít bútorokhoz.

– Nóra belsőépítész, most egy budai lakópark adja neki a legtöbb feladatot.

– Egyedül Ági áll távolabb a művészettől – pedig nagyon tehetséges volt –, ő közgazdász diplomát szerzett.

Önre valóban igaz, hogy fáradhatatlan, hiszen állandóan nyüzsög, ötletel, dolgozik ­valamin.

– Abban fáradnék el, ha egy helyben kellene ülnöm. Reneszánsz típusú embernek tartom magam, mindig az újat keresem, vallom, hogy folyamatosan meg kell újulni, az alapokra építkezve. És én nagyon jó alapokat kaptam a mestereimtől.

Névjegy

Takács Győző 1938-ban született Szegeden. Budapesten, az Ybl Miklós Magasépítő Technikumban érettségizett, a budapesti Derkovits Képzőművészeti Körben kezdte e téren tanulmányait, folytatta a Képzőművészeti Főiskola előképzőjében, majd a szegedi tanárképző főiskolán szerzett rajz szakos diplomát.

Olyan mesterektől tanult, mint Barcsay Jenő, Sikota Győző, Lelkes István, Fischer Ernő, Vinkler László, akiknek a kisujjukban volt a képzőművészet minden csínja-bínja. Tizenöt évig Makón tanított, szakkört vezetett, megszervezte a Marosmenti Művésztelepet.

1975-ben került Békéscsabára, ahol létrehozta az Országos Grafikai Művésztelepet. Harmadik, az előző kettőhöz hasonlóan ma is működő nemzetközi művésztelepét Természet és ember néven Mezőtúron hívta életre.

Három lánya, egy fia van, és hét unoka is bearanyozza az életét. Takács Győző jelenleg párjával, Icuval Mezőtúron él, de Békéscsabán is otthon van.

forrás: szoljon.hu – Nyemcsok László – 2018. 09. 19.