5400 Mezőtúr, Bajcsy-Zsilinszky E. út 41.

+36 70/770-2322 ł +36 56/350-174 fazekasmuzeum@gmail.com

A biztonságos vidék (képzete). A járvány hatása a vidékreprezentációra és a hozzá kapcsolódó társadalmi gyakorlatokra

Csurgó Bernadett (TK Szociológiai Intézet) írása
2020. április 20.

Habár Boccaccio Dekameronja óta tudjuk, hogy járvány idején a vidék a biztonságot jelenti, vidékképünknek ez az eleme néhány héttel ezelőttig történelmi tapasztalatnak tűnt csupán. A pandémia jelentős változást hozhat a vidékről alkotott képzetekben és a hozzá kapcsolódó cselekvésekben, társadalmi gyakorlatokban egyaránt.

A vidékreprezentációk, vidékképzetek vizsgálata a vidékszociológia egyik kitüntetett témája, a vizsgálódások fókuszában a vidékről alkotott elképzelések és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi cselekvések állnak. Általános jelenségként azonosítható a fejlett világban a középosztály idealizált vidékképzete – melynek a legfontosabb elemei a csendesség, a lelki, szellemi béke, a természetközelség, a közösséghez tartozás és a hagyományok ápolása –, és amely olyan cselekvéseket és társadalmi gyakorlatokat ösztönöz, mint a városból vidékre költözés, a vidéki turizmus és a vidékhez kapcsolódó háziipari és kistermelői termékek fogyasztása.

A magyar vidékkép kettős: van egy meglehetősen kritikai és egy idilli oldala. Míg a kritikai vidékképben a vidék állapotának és a vidéken élők életkörülményeinek nehézségein, a modernizáció hiányosságain van a hangsúly, addig az idilli vidékképben a hagyomány, a közösség, a természet, a csendesség, a helyi sajátosságok, a rusztikus berendezések, valamint a helyi élelmiszer és gasztronómia jelenik meg.

Az elmúlt évtizedek hazai vidékszociológiai kutatásai azt mutatják, hogy a vidék nosztalgikus idealizációja nálunk is fontos mozgatórugója a vidék szolgáltatásainak és termékei fogyasztásának, és ezt a vidéki települések többsége fejlesztési lehetőségként érzékeli, bár a városkörnyéki területeken a városi nyomás jelensége is beazonosítható. Az elemzések szerint a vidék pozitív képének nálunk is a hagyomány, a közösség, a természetközelség, az egészséges élet és a biztonság a legfontosabb elemei. A járvány hatására a vidék képzete új jelentésekkel bővülhet, vagy még inkább bizonyos jelentései új értelmet, hangsúlyokat kapnak, és a hozzá kapcsolódó társadalmi gyakorlatok sokszor azonnali válaszreakciókat kényszerítenek ki, egyúttal új helyzetet teremtenek a vidéken élők számára, melyek egy része valószínűleg a járvánnyal együtt eltűnik, más elemek azonban tartós változást eredményezhetnek.

A vidéki biztonság új jelentésekkel bővült. Járvány idején a vidéki csend és magány társadalmi távolságot lehetővé tevő biztonsága, illetve biztonság reprezentációja felerősödik, ami jól látszik abból is, hogy világszerte megindultak a hétvégi ház- és nyaralótulajdonosok – azaz jellemzően városi közép- és felső osztályok tagjai – a városokból a biztonságosabbnak tűnő vidéki térségekbe. Mindez azon túl, hogy a járvány terjedését felerősítheti, jelentős többletterhet jelent a kistelepülések számára például a helyi élelmiszerellátás, távközlés és internethálózat, egészségügyi rendszer esetében.

Szintén a sajtóból és a hazai települések közösségi médiában megjelenő híradásaiból láthatjuk, hogy a biztonság mellett a vidék egy másik fontos sajátossága, a jó levegő és természetközelség nem csak a második otthonukba menekülőket, de a városi társadalom rekreálódni vágyó tagjait is a vidéki települések irányába való mozgásra ösztönzi.

A városokból a város környéki kistelepülésekre „kiáramlók” valószínűleg a biztonságos kikapcsolódást keresik, de a híradások és települési válaszreakciók alapján úgy tűnik, hogy sokszor tömegesen jelennek meg, amit a kistelepülések még nagyobb veszélyként és teherként élnek meg, mint a nyaraló és telektulajdonosok megjelenését. A városi nyomásnak egy új formáját hozta létre a járvány, ami azonnali válaszreakcióra kényszerítette a vidéki települések vezetőit. A helyzetet a népszerű kirándulóhelyek és városközeli települések a felszólító tábláktól a közterületek lezárásán át a nem helyi lakosság kitiltásáig típusú intézkedésekkel próbálják kezelni.

A vidéki biztonság fogalmát – bár hagyományosan a járvány előtt is összekapcsolódott az élelmiszerbiztonsággal – úgy tűnik, hogy a járványhelyzet fel-, illetve megerősítette. A vidéki kistermelői termékek iránt megnövekedett az igény a járvány idején. Ezek a kisüzemekben előállított, rövid távolságból érkező, csomagolásmentes termékek most a „vírusmentesség” biztonsága miatt váltak fontossá. Mind helyben, mind pedig a jellemzően a vidéki termelőket és városi fogyasztókat az internet segítségével összekötő bevásárlóközösségeken, online piacokon keresztül egyre többen keresik a helyi, családi vagy biogazdaságokban, manufaktúrákban előállított termékeket. A helyi termelők, kosárközösségek, helyi termékboltok pedig a helyzetre gyorsan reagáltak, és az átvételi pontok helyett házhoz szállítják a termékeiket. A képhez hozzátartozik, hogy a jellemzően drágább kistermelői termékeket főleg a felsőbb osztályok tagjai tudják megvásárolni.

A járvány hatására tehát a vidéki biztonság képzete új jelentéstartalmakkal bővült, illetve a biztonság új jelentéseket kapott, mint a magány, a társadalmi távolság biztonsága, a biztonságos rekreációs tér, valamint a vidéki kistermelői termékek élelmiszerbiztonsága. Fontos megjegyezni, hogy a vidéki biztonság-reprezentáció társadalmi cselekvőjeként is jellemzően a városi felsőbb osztályok azonosíthatók, ők azok, akik a vidéki biztonság nyújtotta lehetőségekkel és szolgáltatásokkal élni tudnak a járvány idején is. A vidéki biztonsághoz kapcsolódó társadalmi cselekvések és gyakorlatok pedig elsősorban nyomásként, és csak részben lehetőségként jelennek meg a vidéki településen élők és termelők számára a járvány idején.

Mi lesz a járvány után? Vajon a vidéki biztonság megnövelheti a vidéki elvonuló turizmus iránti igényt, főleg ha a külföldi utazások csak lassan és csak kevesek számára lesznek elérhetők? Új értelmet nyer-e a második otthon, ami ingatlanvásárlásra ösztönzi a városi tehetősebb rétegeket? Vajon a távoli vidék biztonságának vonzása új településeket kapcsolhat-e be a vidékturizmusba? A járvány idején megjelenő új fogyasztókat meg tudják-e később is őrizni a kistermelők? Összességében tehát a vidék biztonságához kapcsolódó társadalmi gyakorlatok, amik a járvány idején inkább veszélyként és nyomásként jelennek meg a vidékiek számára, vajon a járvány után rejthetnek-e magukban lehetőségeket?

A teljes írás hivatkozásokkal itt olvasható

A témával kapcsolatos publikációk:

Csurgó B. (2007) Képek és képzetek a mai magyar vidékről. Vidékiek és városiak. A tudás- és imázshasználat hatásai a vidéki Magyarországon. 45–66.

Csurgó B. (2013) Vidéken lakni és vidéken élni : A városból vidékre költözők hatása a vidék átalakulására. Budapest: Argumentum – MTA TTK Szociológiai Intézet.

Csurgó B. (2014) A vidék nosztalgiája : kulturális örökség, turizmus- és közösségszervezés három észak-alföldi kistérségben. socio.hu, 4 (2), 1–20. http://dx.doi.org/10.18030/SOCIO.HU.2014.2.1.

Csurgó B. – Megyesi B. (2016) Képzelt különbségek. A városi és vidéki közösségek, társas kapcsolatok kvantitatív vizsgálata. socio.hu, 3.48–65. http://dx.doi.org/10.18030/socio.hu.2016.3.48.

Kovách, I. (2007) A múlt és jelen vidékképe. Bevezetés. In Kovách I. (szerk.) Vidék- és falukép a változó időben. Budapest: Argumentum. 7–11.

Megyesi, B. (2007) A magyar lakosság vidékkel kapcsolatos attitűdjei. In Kovách I. (szerk.) Vidékiek és városiak. A tudás- és imázshasználat hatásai a vidéki Magyarországon. L’Harmattan – MTA PTI. 27–45.